Mozdulati Mesterek

Pályafutásomat 5 évesen kezdtem  Szabadi Edit Liszt díjas érdemes művész és Kutni Róbert operai balettáncosok keze alatt, így a társastánccal 12 évnyi balettozás után találkoztam 2017-ben. Kezdetben hobbi szinten táncoltam, majd magánban kezdtem el versenytáncolni és közben folyamatosan fejlesztettem magamat a divattáncok terén is. 2019-ben végeztem Tánc instruktorként, majd 2021-ben színházi táncosként, ahol még több balettot, kortárs technikákat, néptáncot, Art Jazz-et, színpadi showtáncot és koreografálást tanultam. Tanári pályámat Holló András mellett kezdtem, majd miután ő visszavonult, tovább folytattam a munkát és 2023 őszén megalapítottam a Flo&W Táncműhelyt, amely kifejezetten fiatal felnőttek táncoktatásával foglalkozik.

Hivatásom, hogy felhívjam rá a figyelmet: a lépések megtanítása mindössze egy apró szelete a tanári munkának. Az olyan "elavult" fogalmak nélkül, mint a bizalom, a felelősség, a bátorság, az önismeret és a bajtársiasság a tánc nem fog "igazán működni". A Műhely célja, hogy ezeket újraértelmezze a XXI. századra és segítse diákjait ezek fejlődésében a táncon keresztül.

"Mert ezeket a mai fiatalokat igenis érdekli a tánc és a minőségi szórakozás!"

Amikor először kerültem kapcsolatba a tánccal, 10 éves koromban túl fiatal voltam, hogy lássam mennyire mély tudás rejtőzik mögötte. Aztán 15 évesen abbahagytam a versenykenuzást, és elmentem egy táncórára. Beleszerettem!

Azóta hetente járok táncolni, és minden percét élvezem. Kubai salsát tanultam először, és nagyon megtetszett a szabad a mozgásforma ami testet és lelket egyaránt gyógyít. Utána belekóstoltam a társastáncokba: egy kis angol és bécsi keringő, némi chacha, rumba, tangó, rocky. Mindet más miatt szerettem meg. Mindnek megvan a saját stílusa, a saját érzése és habitusa. A nővéremen keresztül kerültem kapcsolatba a Flo&W Táncműhellyel és Flórával (akitől rengeteget tanultam azóta), aki felkért, hogy a salsa kurzusain legyek mellette tanársegéd. Körülbelül fél év múlva ő elköltözött, és a korábbi kurzust egy új kurzussal együtt én kezdtem el tanítani. Mély víz volt: nehéz volt elhinnem, hogy a nálam idősebbek is szívesen jönnek hozzám, hogy tanuljanak. De beleszoktam, és nagyon jó érzés visszanézni az emberekre, akik kezdőként sétáltak be az órámra, megtiszteltek a bizalmukkal, és "diadalmas táncot" járva távoztak. Voltam más tánciskolában, és láttam, hogy hogyan tanítanak. Van amit csodálok benne, van amit szörnyülködve nézek. Ami miatt végérvényesen elköteleződtem a Flo&W Táncműhely mellett az a közvetlenség. Itt mindenki megismerhet mindenkit, egy olyan befogadó közeg ez, ahol akkor is beilleszkedhetsz, ha csak egy alkalmon voltál. Az emberekkel egy csapatot alkotunk, és hétről hétre jobban ismerjük egymást. Végignézhettem, ahogy már nem arra összpontosítanak, hogy melyik láb lesz a következő, hanem csak élvezték a közös tánc dinamikáját.

Nekem a tánc kikapcsolódás és öröm, a felszabadultság jelképe. Amikor nem azzal foglalkozunk, hogy "Úristen, mit gondolnak mások", csak azzal, hogy ott vagyunk, egymásra figyelünk, és élvezzük a pillanatot. Erre a felismerésre szeretném minden diákomat eljuttatni.

Gyerekkorom óta csodálattal néztem a táncosokat és többféle műfajban kipróbáltam magam, pl.: ritmikus gimnasztika, hip-hop, balett, néptánc, barokk társasági táncok, de sajnos ezek csak rövid ideig tartottak. Az egyetemi éveim alatt döntöttem úgy, hogy végre beleállok és elkezdek aktívabban táncolni. Szerencsémre éppen indult egy egyetemistáknak hirdetett a néptánc csoport a Tiszavirág Néptáncegyesületnél és felvettem egy társastáncok nevű egyetemi kurzust is. Sajnos ezek sem tartottak túl hosszú ideig végül a Szegedi Nemzeti Színházban kezdtem el dolgozni, ahol közelről figyelhettem meg a tánckar munkáját és továbbra is éreztem, hogy nekem dolgom lesz még a tánccal.

Ekkoriban ismertem meg Kapitány Flórát is, akinek nagyon sokat köszönhetek. Bevezetett a társastáncok, salsa és a balett világába is. Barátként és tanárként is állandó motivációt adott, és neki köszönhetem, hogy felvettek a Szegedi Premier Művészeti Szakgimnázium OKJ-s Moderntánc szakára, amit végül Budapesten a BailArt Tánciskolában fejeztem be, színházi táncosként. Ebben az évben volt lehetőségem Flórának az évközi kurzusain is résztvenni és fejleszteni magam. Sokszor úgy érzem, hogy már a kezdetek kezdete óta a Flo&W-hoz tartozom. Ami itt tartott, elsősorban a Flórával való barátságom és az, hogy támogassam őt, álmai megvalósításában. Emlékszem még, milyen félve indítottuk útjára az első bálokat és elképesztő látni, hogy hová nőtte ki magát. Kicsit a véletlen műve, vagy inkább Isten keze, hogy jelenleg a Flo&W Tanári Gárdáját erősítem, de eszembe se jutott, hogy máshol tanítsak. A Táncműhely értékrendjét céljait és pedagógiáját, 100%-ig a magaménak érzem és minden egyes tagját csodálom és tisztelem. Ez egy elképesztő közösség! Kedvenc táncstílusaim a Lindy hop és a Balett.

Az óráimon arra törekszem, hogy a jó hangulat mellett, precíz oktatást kapjanak a diákok. Nagy hangsúlyt fektetek a testtudatos mozgás kialakítására, a partnerségre és a férfi-női minőségek megélésére a táncban. Felnőtt fejjel rájöttem, hogy azt csodálom leginkább ebben a gyönyörű világban, ahogy a test a saját határait feszegeti, mint a balettban, ezért fontos számomra, hogy a megfelelő odafigyeléssel fejlesszük és nyújtsuk is izmainkat, különös tekintettel arra, hogy felnőtt emberekkel dolgozunk együtt. A tánc számomra maga az életöröm, ami belülről sugárzik. Elsődleges célom, hogy ezt a felszabadult életérzést, át tudjam adni a diákjaimnak is!

A tánc az életemben egészen gyerekkoromban kezdődött, amikor klasszikus balettet kezdtem el tanulni két kiváló művésztől, Szabadi Edittől és Kutni Róberttől, akiktől egy fantasztikus színházi, mesebeli élményt illetve technikai tudást szerezhettem. 2013-ban megkezdtem tanulmányaimat a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol klasszikus balett szakos hallgató voltam. Lehetőségem volt fellépni Magyarország legnevesebb színházaiban és kiváló technikai tudást szerezhettem a klasszikus balett ágán, valamint különféle nemzetközi versenyeken is részt vehettem, ahol remek eredményeket értem el.

Később a latin és társastáncok is beköszöntöttek az életembe: megismerkedhettem főként a salsával, emellett a keringő, a chacha, a bachata, valamint számos más társastánc ágába is belekóstolhattam. A tánc mellet a műugrás is az életem részét képezte 8 éven keresztül (először mint versenyző, majd mint pontozóbíró), így a pontosság és precizitásra való törekvés nem áll messze tőlem.

A műhely alapítójával, Kapitány Flórával még gyerekkoromban a balett órákon ismerkedtem meg, majd felkérésére kezdtem el tanári pályámat a Flo&W Táncműhely - Duncan Balett Társulatában. Számomra a balett az erőt, a kecsességet és az igazi belső érzelmek átadását jelenti, hiszen minden mozdulat alapját képezi ez a két szempont. Illetve nagyon izgalmas utazásnak tartom végigmenni és átérezni azt, hogy a legapróbb kezdő mozdulatok hogyan építik fel idővel akár a "legvagányabb" figurákat is. Tanári munkám során fő célom, hogy átadhassam növendékeimnek mind a legjobb technikai tudásomat, mind a tánc iránti rajongásomat. Remélem minél több embert vezethetek végig ezen az utazáson.

Kisgyerekkorom óta nőttem bele a táncba. Akkor még csak balett formájában, aztán gimiben a társastánc vette át a főszerepet. Nem tudok olyan táncot mondani amit ne szeretnék, de kedvencet se tudok megnevezni. Minden mozgásnak megvan a maga világa, a maga varázsa, a maga íze. Mozogni jó. Na de zenére mozogni! És amikor ketten mozdultok ugyanarra az ütemre... Ez az együttműködésnek és az összehangolódásnak egy katartikus pillanata.

Nem vagyunk egy szokványos tánciskola. Inkább azt mondanám, hogy egy nagy, nyitott baráti társaság, akik szeretnek együtt bulizni. Szeretek itt tanítani, mert ez egy olyan tánciskola, ahol az emberek fejlődésén nagyobb hangsúly van, mint a leoktatott figuramennyiségen. Mindent megteszünk, hogy ne csak lelépd a lépést, hanem érezd az ízét. Ez csak akkor lehetséges, ha a tanárok szíve lelke benne van. Ettől is igazán összetartó a tanári csapat. Ha kell az asztal alól is felkaparnak, vagy csak veled sírnak, de sose maradsz egyedül. És akkor ott vannak a műhelyesek. Rengeteg fiatal akik szomjazzák a táncot. Kell ennél több? A Műhelynek megvannak a szabályai, de ezek kellenek hogy biztonságos környezetet teremtsünk. Megtisztelem a partnert, méltóan bánok vele. Tisztelem a táncot. A táncműhely számomra egy biztonságos környezet, ahol megélheti minden nő, milyen az, ha megbízol egy férfiban (meglepően nehéz ez napjainkban). De a tánc az a pillanat, ahol átadod a stafétát, és ígérem nem bánod meg!

Én rengeteget épültem a táncból, de főképp a társastáncból. Mióta elkezdtem folyamatosan formál. Az emberekhez való hozzáállásom, az önbizalmam, a magabiztosságom, a nőiességem mind sokat köszönhet a táncnak. Szeretném a tánc élményét, és pozitív hatásait minél több embernek átadni. Sajnos munkámból adódóan nem tudok évközi kurzust tartani, de ahol csak lehet ott vagyok. A táborban, a bálokon, a 2ndSAT-eken és azokon az órákon ahova csak besurranok. Jó érzés nézni, és látni ahogy a csoportok fejlődnek, ügyesednek hétről hétre.

3 éves koromban ejtett rabul a tánc. Minden a néptánccal kezdődött, majd három év után búcsút intettem neki és kezdetét vette a tizenkét évig tartó jazzbalett karrierem. Ennek keretein belül a csapattal több versenyen is részt vettünk. 2023.03.15-én vettem részt az első társastáncórámon (a fontos dátumok megmaradnak). Már régóta vonzott a társastánc világa, és titkon arról álmodoztam, hogy egyszer Jane Austen-regénybe illő bálokon is kamatoztathatom a tudásomat. Azt kell mondjam, az álmom valóra vált – sőt, még többet is kaptam. A különféle táncok mellett magamat is jobban megismertem, felfedeztem és megtanultam megélni a nőiességem. Egy fantasztikus csapatnak lettem a része és életre szóló barátságokkal gazdagodtam.

Ahogy teltek a hónapok Flóra egy kávé mellett felvetette, hogy itt az ideje, hogy spártai módra kiképezzen engem. Így lettem tanár. Éppen a pályaválasztás kapujában voltam, orvosi irányba készültem, de valahogy nem éreztem a hivatásomnak. Ez a beszélgetés és az utána következő időszak segített ráébreszteni, hogy valójában pedagógus vagyok. Rengeteget köszönhetek a tánccsoportjaimnak, ők is sokat formáltak engem tanári mivoltomban. A jókedv, az odaadás és a lelkesedés pedig mindig hatalmas bulit hozott a hétfő estékbe. A tanításban legjobban azt a folyamatot szeretem figyelni, ahogy a diákok kicsit félve, bizonytalanul lépnek be az első órára, majd hétről hétre feloldódnak, és a végén teljes átéléssel táncolnak. Látni, segíteni és részese lenni annak az útnak, ahol csapattá kovácsolódnak, megismernek egy új oldalt önmagukból, és ahol a tánc a részévé válik az életüknek. Fantasztikus, hogy a szenvedélyem lehet a munkám, és hogy minél több embernek adhatom át ezt a tudást és a tánc iránti szeretetet. Mert a társastánc nem csupán mozgásforma. A társastánc identitás, önismeret, kapcsolódás, párbeszéd.

A célom, hogy segítsek az embereknek megtalálni önmagukat a táncban – hogy megéljék a férfi és női szerepek harmóniáját, megtapasztalják a vezetés és követés egyensúlyát. Nagy hangsúlyt fektetünk az etikett elsajátítására is, ami a táncparketten kívül is hasznos útravaló lehet. Végül, de nem utolsó sorban, az a vágyam, hogy a diákjaim szeressenek táncolni, és a héten az a másfél óra a kikapcsolódás, a feltöltődés és a szórakozás helye legyen.

A mozgás szeretete mindig is alapvető része volt az életemnek. Nyolc éven keresztül versenyszerűen díjlovagoltam, majd lovasoktatóként dolgoztam. Ez az időszak mélyen formálta a testtudatról, együttműködésről és harmóniáról alkotott gondolkodásmódomat. A lovaglásban megtanult finom nonverbális kommunikáció, a precizitás, a fegyelem és a türelem meghatározza a tánchoz való hozzáállásomat is.

Egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg a divat- és társastáncok világával, 2024-ben csatlakoztam a Flo&W Táncműhelyhez. Itt olyan közösséget találtam, ahol a folyamatos fejlődés, valódi figyelem és minőség jellemzi a közös munkát. Inspiráló tanároktól tanulhattam, és egy támogató közegben kezdhettem el saját tanári utamat építeni. Eleinte az esküvői táncoktatás és a koreografálás területén tevékenykedtem tanársegédként, jelenleg kezdő és magas kezdő társastánc kurzusokat vezetek.

Számomra a tánc egyszerre önkifejezés, kapcsolódás és kommunikáció. Pszichológia szakon szereztem diplomát, ez a háttér szintén hozzáad a tánccal és tanítással kapcsolatos szemléletmódomhoz. Tanárként célom, hogy a tanítványaim megismerjék a közös mozgás örömét és az önkifejezés szabadságát, hogy a táncon keresztül önmagukhoz és egymáshoz is közelebb kerülhessenek. A Flo&W számomra egy olyan közeg, ahol közösen teremtünk értéket és ahol tanárként is folyamatosan tanulok.

‍

Tizenéves koromban magam sem gondoltam volna, hogy a tánc valaha egy olyan dolog lesz, amit kedvelni fogok. Először a szalagavatómon találkoztam vele, amikor gyakorlatilag kötelező volt. Hatalmas élmény volt és nagyon megtetszett, így aztán később egy tánciskolába is beiratkoztam.

Azóta a tánc az életem szerves részét képezi, a táncnak köszönhetően közösségre, barátokra leltem. Nem gondoltam volna, hogy a bálokra járás kifejezetten kedvelt tevékenységem lesz, de valahogy mégis megtörtént, ezek szervezésében is dolgoztam már. A Táncműhelybe szinte egy véletlen folytán kerültem: pont jó pillanatban futottam össze egy régi ismerősömmel, aki hívott az akkor induló haladó társastánc kurzusra. A kurzus természetesen nem maradt kihívások nélkül, de hát éppen azért jöttem, hogy fejlődni tudjak! Így nem is volt kérdés, hogy ez az az irány, amerre folytassam a táncot. A Műhely tanári gárdájához Flóra meghívására csatlakoztam, ezzel új fejezetet nyitva a táncos életemben. A tudásomat mindig is szerettem továbbadni, az egyetemen is pár évig gyakorlatvezetőként tevékenykedtem.

A táncban engem kifejezetten megfog a partnerek közötti kooperáció: hogy a táncosok szavak nélkül tudnak egységben mozogni, akár úgy, mint ha előre meg lett volna koreografálva; akár egy olyan partnerrel is, akivel előtte soha életemben nem táncoltam. Van egy különös szépsége annak, hogy a táncparketten mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük, akárhonnan is érkeztünk.